A búzacsíra története
A búzát 10 ezer évvel ezelőtt, a Földközi-tenger keleti partján termesztették. Körülbelül 4 ezer évvel később az egyiptomiak magas szintre emelték a búza feldolgozását. Az időszámításunk kezdetén innen került Rómába majd a gallokhoz és a britekhez. A gyarmatosítások idején a Föld minden részére eljutott.
A finomliszt előállításakor eltávolítják a búza csíráját és héját, pedig mindkettő gazdag ásványi anyagokban, vitaminokban és fehérjékben. A keleti orvostudományok már régóta használják a búzacsírát, mert a szervezet egyik legjobb erősítőjeként tartják számon. Az igazi felfedezése csak az utóbbi években kezdődött meg.
A népi orvoslás az alábbi problémákra a rendszeres búzacsíra-fogyasztást javasolja:
- megelőzheti a vetélést, koraszülést
- serkentheti a petefészek működését
- csökkentheti perifériás vérkeringési zavarokat
- idegerősítésként hathat
- csökkentheti a magas vérnyomást
- elősegítheti a szervezet méregtelenítését
- meggátolhatja az öregedést
- csökkentheti a rák kialakulását
Összetétele és élettani hatásai
|
Rendszeres fogyasztása csökkentheti a vérkoleszterin-és trigliceridszintet. Daganatos megbetegedések kialakulását gátló anyagokat tartalmaz.
A kisméretű búzacsíra különösen gazdag antioxidánsokban. Ezek közül is kiemelkedik a klorofill tartalma. Kísérletek igazolják a klorofill mutáció ellenes hatását. A búzacsíra rákkeltő anyagokkal szembeni hatékonysága egyenes arányban van annak klorofill tartalmával.
Felhasználják gyógyszermérgezések, gennyes folyamatok kezelésére, valamint rákterápiában kiegészítő szerként is. A vitaminok közül E-vitamin-és karotin tartalma kiemelkedő.
|
|